Blog, avagy hogyan telnek a hétköznapok a táncon kívül...?

2010. február 7. vasárnap: Te is imádsz táncos videókat nézni?

Nagyon jól sikerült a tegnapi fellépésünk, nem mi voltunk az egyetlenek, akik részt vettek a műsorban, de tagadhatatlanul a latin táncosok nyerték el a közönség tetszését. Megbeszéltük még útközben, hogy bármennyire is aktuális lenne a 40 centis hóban azt mondani, hogy a forró latin hangulat elrepít mindenkit a rég nem látott havas télből a nyárba, nem csépeltük tovább ezt a közhelyet. A fellépésen először táncolt együtt Tomi és Karolina, akiknek csak pár napjuk volt rá, hogy összeállítsák a táncukat, de ez a produkció színvonalán cseppet sem látszott. Nézd meg te is a blog első videóját!

2010. január 8. péntek: A bulis szilveszter után, kipihenve tele új ötletekkel

Az új év óriási bulival indult. Őszintén alig emlékszem rá, ... olyan jól sikerült. Éveken keresztül éltük a táncosok szilveszteri programját, egy este 1-2-3 fellépés, utazás egyik helyszínről a másikra, pezsgőzés menet közben, vagy ha jobb volt a szervezés, akkor az utolsó fellépés helyszínén, együtt a közönséggel. Idén mást terveztünk!

Eredetileg tíz fősre tervezett Buli Kommandó, végül kilencre csökkent és a tervezett indulás után 45 perccel sikerült elstartolni, de miután mindenki otthon hagyott valamit, még egymásra sem kellett várni. Telepakoltuk a csomagtartókat enni és jófajta innivalóval, autópálya matrica vásár és irány a party paradicsom fellegvára Siófok. A Marx Mobil hátsó ülése úgy meg volt pakolva, hogy a lámpák a holdat világították. Így az égben is tudták, elindultunk!

A szállás gyönyörű helyen a parttól kb. 50 méterre helyezkedett el és amikor kiálltunk az ajtó elé, hogy friss levegőt szippantsunk, a balatoni szél fújta ki a fejünkből az összes otthonról hozott gondolatot. Még nyáron felfedeztük Siófok legjobb pizzériáját, (egy kis reklámot megérdemel) az esti parti előtt itt alapoztuk meg a hangulatot.

Nem volt eltervezve semmi és tudod, a spontán bulik lesznek mindig a legjobbak. Hol is kezdjük, hát irány a vízpart, de a Balaton széle teljesen be volt fagyva, ami meglepett minket is, mert annyira azért nem volt hideg. Egy kis őrültségre minden fiú kapható volt, ezért az egyik strandlépcsőt minden erőnket latba vetve, ráraktuk a jég tetejére, hogy azután Tomival kipróbáljuk kibírja-e ha keményen leteszteljük. Kibírta!

Visszatérve a Buli Kommandó, barátságos póker játszmába fogott, közben Dj. Tomi már a zenei hangulatot fokozta, így a szilveszeri buli meglehetősen korán du.6 óra körül útjára indult. Rengeteget táncoltunk, hülyéskedtünk, játszottunk és rohangáltunk ki és be, egyik szobától a másikba és pillanatokon belül eljött az éjfél. A köd miatt a tüzijáték alig látszódott és egyébként is, kint erősen hűvös volt a levegő, így sebesen visszatértünk a medence mellől és ott folytattuk, ahol előtte abbahagytuk, a bulizásnál. Éljen Siófok!

2009. november 8. vasárnap: Miami Latin Café, gyakorlás buli körülmények között

Az őszi szezonnyitó Latin Cafét a verseny utáni hétre, október közepére terveztük, de a verseny előkészületek annyira lefoglalták minden időnket, hogy már nem sikerült a tervet teljesíteni. Utána elterveztük az október 24-ét, de az pont egybe esett a Latin magyar bajnoksággal, így végül maradtunk a november 7-nél.

2009. október 25. vasárnap: Latin Mb után

Minden táncos hozzáállását a legjobban akkor lehet lemérni, amikor inaktív résztvevőként is hajlandó elmenni annak a műfajnak a komoly rendezvényeire, amit szeret. Azaz, ha tényleg szereted a latin táncot, akkor ott vagy a latin magyar bajnokságon, különösen akkor, ha ezt a versenyt itthon rendezik Vácon.

2009. október 9. péntek: Lehull a lepel!

Mostanáig nem írtam róla, de már egy éve komolyan foglalkozom a marketing és PR területtel. Januárban fejezem be azt az iskolát, ahol erről a tudásról még bizonyítványt is kapok! De tudom, ha ezt kívülállóként olvasod, akivel nem vagyok szorosabb kapcsolatban, akkor teljességgel érthetetlen, hogy egy tánctanár, hogyan lehet marketinges is?

Elmondom hát a storyt, hogy kicsit világosabb legyen. Másfél éve rendeztük az első nagyobb táncversenyünket. Két évvel ezelőtt találtuk ki, már annyi házi versenyt szerveztünk, hogy már nincs kihívás benne, ideje lenne nagyban gondolkodni. Mindenképpen azt szerettem volna, ha már nagyot csinálunk, akkor az olyan legyen mint még kevés helyen és ráadásul egyedi íze, speciális hangulata legyen. Már annyi egy kaptafára menő, unalmas, szakmai versenyen voltam, hogy éreztem ezen a területen csak javítani lehet. Nem láttam versenyt, ahol lett volna egy csipetnyi humor, a közönséget nem egy tapsoló gépezetként kezelték volna, csupa olyan terület és hiányosság, amivel nem foglalkozott komolyabban senki.

De azért kell ide egy kis plusz tudás. Így került a képbe a marketing és a PR, amiről sokan még ma sem tudják, hogy valójában milyen célt szolgál, olyan reklámszerű adjunk el még többet valamiből típusú dolgnak gondolják, pedig nem. De ennek a részletezése legyen egy külön bejegyzés témája.

A marketing és PR az én életem délelőtti részében játszik szerepet. Cikkíró, reklámos, marketinges vagyok a Váci Napló c. újságnál. Egyre több írásom jelenik meg, melyek már nem a tánchoz kapcsolódnak, írtam már utazási szokásokról, esküvő szevezésről, modern óvodai képzésről, autószalon bevezetéséről. A cikkek rövidesen olvashatóak lesznek egy külön oldalon, mert ezt a két tevékenységet nem szeretném összekeverni. Így is merész dolog, hogy a táncos blogban erről írok, mert van egy marketing törvény, ami szerint ez tilos. Én most ezt a szabályt megszegem, lesz ami lesz.

Ami most elkezdődött, még nem kristálytiszta, hogy hol ér véget. Egy biztos. A marketing a felnőtt emberek játékszere és én szeretnék ezzel a játékkal sokat játszani.

2009. október 7. szerda: Tapasztalatok a verseny után.

Ahogy már tudtuk tavasz végén, a tánciskolás kategória kisebb létszámmal lesz jelen a versenyeken, mert a pontszerző felszippantja azokat a párokat, akik szeretnének mentesülni a kötelező standard alól.

Ennek ellenére 94 nevezés érkezett a versenyre 53 pártól, aminek nagyon örültünk. A versenyeken eddig mindig 2 mumusunk volt, a hangosítás és az oklevélírás. Most sem úsztuk meg. A standard zenék, amit Belucz Zoli barátomtól kaptam, kellőképpen recsegősek voltak, az okleveleket pedig megint sikerült mellécimkézni.

Amiben viszont verhetetlenek vagyunk, a jó hangulatú verseny és az ajándékok. Mindenkit igyekszünk elhalmozni, most is voltak torták, wellness kuponok, squash és fittness bérletek, Avon csomagok és a szokásos: érmek és kupák.

Legközelebb 2010. tavaszán már pontszerzővel kombinált tánciskolás versenyt rendezünk Vácon!

2009. szeptember 11. péntek: Miért jó táncórára járni?

A nyár végén lezárul egy nagyon fontos és kedves dolog a táncban, a jegyespárok felkészítése az esküvőre. Ez tipikusan egy olyan tánctanulási forma, ami nagyon bensőséges, egyedül vagyok a jegyespárral és olyan táncot tanítok nekik, amit ők ketten adnak elő az esküvőn, a nyitótáncot. Sokan eljönnek a csoportos órákra, hogy megtanulják a táncok nagyobb részét, de az esküvői nyitótánc egészen más. Ez egy egyedi koreográfia, egyedi zenére.

Amikor megkérdezem tőlük, hogy mi a különbség a csoportos és a magán óra között, az első válasz az, hogy itt tényleg érzem, hogy minden értem van, végre az én tempómban halad a tanulás és még ha egy-egy feladat pl. az emelés nem is mindig könnyű, mégis a legjobb dolog az egész esküvő előtti pörgős időszakban. A párok többségének ez a tánctanulás az első olyan közös projektje, amit 100%-ban együtt csinálnak, teljesen összefonódnak a közös táncban, együtt sírnak és együtt nevetnek.

2009. augusztus 27. csütörtök: a három legfontosabb dolog, amitől jó táncos leszel

Nem először találkozom avval a tévhittel, amikor a kezdő vagy már haladó táncosok azt hiszik, ahhoz, hogy jó táncosok legyenek nem kell semmi más, csak az, hogy valaki megmondja a "titkot": mit kell csinálni, mi a technika, azaz megtanítja a táncot. De jó lenne, ha ez elég lenne! De sajnos nem csak ezen múlik.

1. A tudás átadása tényleg nélkülözhetetlen, azaz kell egy jó tánctanár. Aki átlátja a mostani szintedet a táncban és pontos szisztémája van arra, hogy hogyan juttat el a következő lépcsőfokra. Nem tesz eléd túl nagy feladatot sem, mert azzal csak frusztrálna, hiszen tudja, hogy a több részre feldarabolt, több szempont alapján megmutatott lépés és technika jobban emészthető mint a gyors tempóban fokozatok nélküli, egyben adagolt nagy dózis.

2. Most jön az, amit tulajdonképpen tudsz, mégis kevésbé tartod fontosnak. A tanult anyag gyakorlása. Az iskolában azért találták ki a házi feladatot, hogy az órán leadott anyagot a házi feladatokon keresztül lehessen elmélyíteni. Sajnos az iskolai oktatás már átbillent egy olyan szintre, hogy már az anyagot sem az órán kapod meg, hanem otthon kell azt is kihámozni a könyvekből. De a táncban ez a korszak sosem jön el!

Azaz, hiába kapod szinte vénásan a tudást, ha azt a gyakorláson keresztül nem mélyíted el, nem dolgozod fel, nem válik a véreddé, hogy amikor szükséged van rá, erőlködés nélkül, már készen megtanultan csak elő kelljen húzni a tarsolyból. Az arányok a legfontosabbak: 1 óra tanuláshoz 1,5-2 óra gyakorlás szükséges. Ezt az időt kell minimálisan rászánni, bonyoltultabb nehezebb technikai szintnél az az arányszám elérheti az 1:5-öt is.

3. A legkönnyebb és egyben a legnehezebb rész: az idő

Bármilyen furcsa, de a tanulás folyamata pont olyan mint amikor elteszed a befőttet. Érnie kell. Ebben az a jó, hogy nem kell érte külön csinálni plusz munkát. Hiszen megtanították, gyakoroltad. Most jön az érlelés. Ami a rossz benne, hogy nem tudod szabályozni, nem lehet gyorsítani, várni kell, amíg magától beérik. Ha most tanultad, még nem lesz holnapra kész tudás, megértetted, de nem vált a részeddé, azaz még adni kell az agyadnak és a testednek annyi időd, amig a megjegyeztem-meg tudom ismételni szintről eljut a teljesen át tudom érezni, a készség szintig. Egyszerűbb lépéseknél ez lehet pár nap, esetleg egy hét. Technikailag összetett elemeknél pl: szamba hordó balra fordulással, rendszeres gyakorlással 1/2 - 1 év között.

Bármelyik elem hiányzik a háromból, nem lesz meg a várt eredmény. Ismered az elcsépelt mondást: kitartás és szorgalom. De ezek helyett a rendszeres gyakolás és a türelem magaddal szemben sokkal pontosabban kifejezi, mire van szükség, ha sikereket szeretnél elérni.

2009. augusztus 1. szombat:

Tegnap pénteken nyitott a szigeten a Cafe Puerto salsa-bachata klub és a Sláger terasz. Tavaly jártunk ide rendszeresen, már nagyon vártuk, hogy újra kiköltözzenek ezek a partyhelyek a szabadba. Mindenkinek szóltunk a felnőtt csoportból, nehogy véletlenül kevesen legyünk, de annyian voltak, hogy 21.45-kor már mozdulni is alig lehetett a parketten, táncról pedig csak ábrándozni tudtunk. Persze vannak a törtetők, akik ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy megmutassák, nekik ez sem jelent gondot. Ha a közelükben maradsz, garantált egy és öt közötti a lábadra lépés tűsarkú női szandállal. Ezzel a hatásos módszerrel dolgozva, tényleg tudják az aktív táncosok számát csökkenteni. Hamar meg is untuk a harcot és átpártoltunk a Sláger teraszra. Visszatérve egy gondolatra még a Puertohoz. Tavaly kb 2-3-szor ekkora tánctér is megtelt 23 órára, most ezen a kis zsebkendőnyi területtel az idei nyár inkább arról szól, hogy az utcáról lehet nézni az egymást taposó táncosokat és fogadásokat kötni, ki bírja tovább a lökdösődőt, vagy számolni az ütközéseket mint a Forma-1ben.

A Slágeren ezzel szemben inkább javult a helyzet. A bejáratnál welcome drink, ügyesebbek 2szer állnak sorba :-) A zenék jók, a hely tágas és szellős. Dj a Juventus mixek készítője Kovács Nagyember Laci, aki úgy tűnik átevezett a Sláger rádióhoz. Persze itt is sokan vannak, de azért még táncolható a hely. Nem is értem, hogy mi abban a pláne, hogy egy ilyen helyre még belépőjegyet sem kérnek. Ami gáz a nagy létszámmal, hogy amikor inni szeretnél valamit, garantált a 15 perces sorbanállás, ezért célszerű még a kiszáradás előtt beállni, hogy mire megkapod az italod, úgy tudj örülni neki, mint a vándor a sivatagban. A hajtás a pult mögöttieket sem kíméli: sorban állás közben végignézhettük, hogy a pultoslány izgalmában összetört egy poharat, Fütyülős pálinkával végiglocsolta a bárpultot,mert olyan gyorsan töltötte az italt és mindent kétszer kérdezett meg az előttünk álló vendégtől, mert a zenében nem hallotta mit rendeltek. A mi üdítőnket viszont gyorsan hozta, igaz: inkább langyos volt, mint hideg.

Ami mind a két helyen hiba nélküli: a zenék, a design és a hangulat. A nyári promo buli után, amit összességében egy 7-esre lehet értékelni a 10-es skálán, még pár alkalommal teszteljük a bulikat!

2009. április 21. kedd:

Két napig szünetet tartottam a gépezéssel. Ádival kapcsolatban óriási lemaradásban voltam. A verseny végén azért ajánlottam a rendezvényt a kisfiamnak és családnak, mert tudom, a fejem az elmúlt másfél hónapban annyira tele volt a kisebb-nagyobb feladatok megoldásával, hogy van mit pótolni.

Számomra a legjobb pillanat a végén volt, amikor a pontozóbírók táncoltak egymással:

Práger Kitty Belucz Zolival utána Mészáros Mátéval. Nem volt előre megbeszélve, nem is vállalták volna szerintem, az utolsó döntő vége előtt 10 perccel mondtam meg a két fiúnak, hogy milyen merényletre készülök. Óriási taps és ováció fogadta a meglepetés táncot.

De muszály megemlítenem a legnagyobb negatívumot is.

Hihetetlen, hogy van olyan ember, aki képes lopni a versenyzőknek előre elkészített ajándék csomagokból. Arra számítottam, hogy a belépőjegyet páran rutinosan igyekeznek megúszni, de hogy az ajándékok mellé is biztonsági embert kellett volna állítani azt álmomban sem gondoltam volna. A csomagok egyébként a rendezőség részére elkerített helyen voltak előkészítve, nem voltak egyáltalán szem előtt.

A verseny végén rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, még egyszer szeretném megköszönni pontozóinknak:

Práger Kitty, Belucz Zoltán, Mészáros Máténak, hogy elvállalták az értékelést a rendezvényen,

Prepuk Lacinak, akinek izzott a tolla, hogy minden eredmény időben a versenyzők és a műsorvezető elé jusson.

2009. április 17. péntek: Verseny előtt 1 nappal, már tiszta verseny lázban vagyok...

A verseny előkészítését 98%ban ketten intéztük Bettkével, de az utolsó nap és a verseny már annyi feladatot ad, hogy csapat nélkül nem haladnánk előre egy tapottat sem. 21 órakor ott állunk a Boronkay bejárata előtt várva, hogy kattanjon az óra és a kosarazók kilépjenek az ajtón, hogy kezdetét vehesse a bepakolás. 4 óriási szőnyeg, darabja 80-90 kg, 300 műanyag szék, műsorvezetői dekoráció, 12 tuja, 15 óriási molinó, dobogó ... szülői-táncosi segítség nélkül hajnali 3ig pakoltunk volna, így kész lettünk 22.30-ra. Köszönöm a segítséget: Tomi, Enikő, Tomi, András, Móni, Timi, Mariann, Csilla, Hunor, Kincső, Pisti, Zsuzsa, Gábor, Judit, Kálmán nélkületek nem ment volna!

2009. március 15. vasárnap: Visszanézve erre a hétre:

Tanultam a hét elején egy jó módszert arra, hogy hogyan kell sokkal eredményesebbnek lenni, a táncverseny előkészítésében. 3 nap alatt a kétszeresét tudtam elvégezni annak, amit eddig. Pedig egy nagyon egyszerű dologról van szó.

Most már azt is meg tudom csinálni, hogy párhuzamosan futtatok több fontos munkát egyszerre.

Március 28-án szombaton lesz a következő Miami Latin Cafe, most a Salsa-Merengue-Reggateon jegyében.

2009. március 10. kedd: Több támogatónk van, mint az I. Miami versenyen volt!

Kicsit aggódtam az áprilisi verseny támogatói miatt, pedig nem kellett volna. Bár voltak páran, akik a válsággal indokolták a távolmaradásukat, de még így is 10-ből 9-en pozitívan álltak a rendezvényünkhöz.

Természesen ez nagyon összefügg azzal a marketing technikával, amivel idén dolgozunk. Amikor ezt megemlítjük, azonnal látni a megkönnyebbülést az arcokon és érdeklődővé válnak a verseny iránt.

Sajnos sok futószalag versenyt láttam már:

Egyhangú műsorvezetés, díszítés nélküli tornaterem, oklevél+1szál virág díjazás, hogy már az előző verseny szervezésekor eldöntöttük, a miamis versenyek nem állnak be ebbe a sorba.

Csodálkozni fogsz április 4-én, hogy mi mindent lehet kihozni egy tánciskolás versenyből!

2009. március 8. vasárnap: Miami Latin Cafe, jobb nem is lehetett volna

A bulit mindössze 2 hét alatt készítettük elő, ennek ellenére 100-120 körüli létszámmal, maximálisan megtöltöttük a Segát. A legjobb pillanat az volt, amikor a mini tánctanulásban egyszerre lépett 60 ember és táncolta a 3 legfontosabb figurát, amit mindenki megtanult. Mindig is tudtam, hogy nagy igény van a buliba beépülő szabad gyakorlásra, ezért a Miami Latin Cafe 3-4 hetes rendszerességgel szólaltatja meg a legjobb latin és salsa zenéket szombat esténként.

A legközelebbi buli március 28-án szombaton a Salsa jegyében.

2009. március 7. szombat: verseny után

A II. Vác kupa vegyes eredménnyel zárult. Bálint és Gina, Bence és Kami nagyon jól szerepeltek a gyerek kategóriában, a juniorok versenye már nem lett ilyen eredményes. De én ennek most kivételesen örülök. Ugyanis az utóbbi időben a tényleges kemény munka kezdett ellazulni és a helyét egy "mi már jók vagyunk, úgyis bejutunk" hozzáállás vette át, ami 100%-ban a biztos kudarc recepje. Akkor ha már úgy állsz hozzá, hogy Te már kész vagy, mindent tudsz, amit itt tudni kell. Ezért nem sajnálom ezeket a koppanásokat, mert egy-egy ilyen pofon bízom benne, hogy a helyére teszi az "elszállt táncosokat"

2009. március 2. hétfő: indul a következő project

Elkezdődött az április 4-ei váci táncversenyünk előkészítő munkája. Már nagyon vártam, hogy végre jusson idő a versenyünkre. Ezt a munkát szeretem a legjobban. Amikor tárgyalni megyünk, amikor egyeztetünk, szervezünk, műsort állítunk össze.

De ezen a hétvégén még egy fontos programunk is lesz!

Március 7. szombat 19 órától Miami Latin Cafe a Segában

De előtte délelőtt a Bolerós versenyről minél több érmet kell elhoznunk. Most csak a tánciskolás kategóriában indulnak a párjaink, de Marx Tomiék már fenik a fogukat a C felnőttben próbálkozó bártakra. Szerintem nagy harc várható, de én biztos vagyok a sikerükben!

2009. február 6. péntek: túl vagyok a legnagyobb hajtáson!

Egyszerűen szörnyű és megbocsájthatatlan, hogy ennyire elhanyagoltam a blogot, akik eddig olvasták, már ők is lemondtak róla, hogy ebben a században még esetleg születik egy új bejegyzés, de ahogy csodák is vannak, mostantól a blogot is szorgalmasabban fogom írni.

Mi volt a mostani nagy csend oka?

A szalagavatós szezonban igencsak nagy szokott lenni a hajtás. ( szerencsére ) Idén is 14 olyan osztálytáncot készítettem el, amit különböző városokban táncoltak el a végzősök és mindig a legjobban sikerült produkciók voltak az egész évfolyamban. Ma lettem kész. Az utolsó tánc és egyben a legnagyobb, a Huzellások évfolyam keringője 28 párral, 56 táncossal 9,5 percben nagy sikert aratott. ( de meg is dolgoztunk érte nagyon )

Most lehet hátradőlni és élvezni a sikert! Igen egy-két napig, de már készülnek az új tervek, a II. Miami verseny előkészületei és egy új terület, ahol én vagyok a kezdő és nekem kell az iskolapadba ülni.

Tehát most: koccintás, ünneplés és vidámság... hétfőtől pedig a szorgos hétköznapok!

2008. november 18. kedd: végre sikerült!

Már régóta szerettem volna, ha sikerül a Miamiban megvalósítani, hogy minden korcsoport számára legyen megfelelő tanfolyam. Az egyetlen ami eddig hiányzott: a középiskolás csoport. Már november eleje óta működik a csoport, ami a kezdő létszámhoz képest, már 50%-al emelkedett. Ugyanezt mondhatom el a Kezdő felnőtt csoportról is. Nagyon szorgalmasak, látszik, hogy mindent meg akarnak tanulni és élvezik amit csinálnak. Nagyon jó velük táncolni!

2008. november 17. hétfő: vigyázz azokra akik nagyon lelkesek!

Ha már volt olyan ember a közeledben aki nagyon lelkendezős volt és minden új ötletedre úgy reagált, mintha most jött volna el a menyország, akkor óva intelek: ezek az emberek fogják magukat a leghamarabb és köszönés nélkül lépnek ki az életedből. A jó az egészben, hogy ez nem személy szerint nem neked szól, aki ilyen, mindenkivel ilyen. Én is így jártam legutóbb. Volt egy táncoslány, aki ódákat zengett arról, hogy milyen jó volt a Faluvégi Andrással táncolni, órázni és 3 óra után vette a kalapját kabátját, hogy akkor most helló, megyek tovább. Én már azon rég nem csodálkozom, amikor a szemembe hazudnak, hogy milyen jól érzik itt magukat, pedig már több hónapja a váltáson törik a fejüket, mert vannak olyan emberek akikben nem bízhatsz soha. De akkor kiben? És honnan fogod tudni? Leginkább azokban, akik nem mutatják ki ilyen nyíltan az érzéseiket. Ők a néma tömeg, akik szó nélkül követnek és hisznek benned. Szerencsére ők vannak többen.

A modern üzletszabályok szerint a rossz vevőid 10%-át neked kell kirúgni magad. A szerencsések helyett és én is ide sorolom magam, ezt elvégzi a soros maga. Ők azok akikkel többet vesződtem mint nyertem, mert már akkor több kárt okoztak amikor itt voltak, mint amennyit hoztak.

Mert aki eddig jól érezte magát nálunk, az egy félrement e-mailre, nem így válaszol, köszönés és minden egyéb kultúrember számára alapvető bevezetés nélkül:

"EZ MÁR RÁNK NEM VONATKOZIK. SZIA."

Ez már egy új világ, ahol az emberek egyre hűtlenebbek és egyre önzőbbek.

2008. november 16. vasárnap:

Keveset írtam eddig arról, hogy mennyire foglalkoztat mostanában a marketing. Akikkel nap mint nap találkozom, ők tudják, de a egyesület táncosainak a többsége nem. Ma új lehetőség nyílt meg, amiben ennek a frissen szerzett tudásnak is nagy lehetőségei vannak. Egy új tervem, tervünk van készülőben, amiről rövidesen írok!

2008. november 3. hétfő: a válságot nem a pénztárcádban érzed először:

Mindenhonnan ezt hallod, hogy a válság milyen rossz változásokat hoz. De honnan jön ez a válság és mit csinál veled? A legrosszabb ami történik, hogy összezavarja a fejed. Amiben eddig hittél és jónak láttad, arra hirtelen rámondod, hogy nem jó mert van egy másik. A válság a fejekben kezdődik. Amikor nem is tudod, hogy mivel teszed a legrosszabbat, akkor pont azt a hibát követed el, ami ilyenkor a legtipikusabb: türelmetlen vagy.

2008. szeptember 3. szerda: Munka és pihenés, mivel töltsük a szabad időnket?

Minden sportolónak és edzőnek első számú kérdés, hogy az edzés és a felkészülés megfelelő ütemben halad-e? De mi a második legfontosabb? Hát igen: a pihenés. De hogy csináljuk ezt is profin? Úgy mint az összes többi dolgot, amiben már jók vagyunk: mértékkel és átgondolva. Nálunk a táncban van igénybevétel bőven. Kéz-láb, has-hát, alig van olyan testrész ami ne mozogna aktívan. De mint minden mozgás, azért ez is kicsit egysíkú. Egy orvos mondta nekem két évvel ezelőtt, hogy kínában a riksák halnak meg legkorábban, ( pedig egész nap "sportolnak" mégsem ők a legedzettebbek) azért, mert a terhelés mindig ugyanaz, tehát egyféle.

Már régóta szeretném, ha rendszeresen lennének a versenyzőknek úszás, konditermi, tenisz és v.milyen ladbajáték pl. röplabda edzések. Persze a táncórák mellett ezeket nem egyszerű összegyeztetni. A kezdő vagy középhaladó táncosoknál még nehezebb feladat lenne. Ezért azt javaslom minden táncosnak, igyekezzen a szabad ideje egy részében más mozgásformát, tényleg hobbi szerűen sportolni. Ha nem rendszeresen, csak egyszer ezt, egyszer azt, akkor is nagyon jó! Mert a tánc már nem hobbi. Onnantól kezdve, hogy ezt heti rendszerességgel, több alkalommal, több órában történik, ez már munka, amivel céljaink vannak és eredményt szeretnénk benne elérni.

A táborok után, nekünk Bettivel is szükségünk volt feltöltődésre-pihenésre. A legfrissítőbb az esti szauna volt, utána hideg zuhannyal, de előtte: Reggelente a konditeremmel indítottunk, de csak olyan finoman. Futó vagy bicikligép, kevés súlyzózás reggeli előtt, ez volt az ébresztő. A délelőtt változatosan: néha csak séta jó hosszan, egy hosszabb biciklizés igazi kerékpáron, vagy csak fürdés-pancsolás a vízben. Délután rendes úszás kb. 20-25 hossz, késő délutáni tenisz és utána az esti szauna 90 fokban ( ezt azért nem mindenki bírja ). Persze ez most ilyen sport táborosan hangzik, de itt mindenből kis mennyiségekre gondolj és nem versenytempóban. Ja igen: és természetesen Ádi is ott volt! Vele már a fürdés is egy komplett búvár tanfolyam. Úszni még nem tud, de a vizet imádja. A kedvence amikor én merülök, ő a nyakamban és indul a "tengeralattjáró".

Ami még az energia központok feltöltéséhez tartozik, az a masszázs. Ahol mi voltunk, ott ezt arany áron adták, de Vácon van nekünk egy barátunk, aki már több mint 10 éve dolgozik ezen a területen. Az ő keze minden táncos izmainak aranyat érne! Jó dolog a nyújtás-streching, de ez minden sportolónak "gyógyszer" a többieknek pedig orvosság.

2008. augusztus 18. hétfő:

A nyári táborok sikeresen befejeződtek, sokkal eredményesebben mint tavaly, de egy-két tanulságot azért újra le kellett szűrnünk. Bármennyire is logikusan szervezzük a balatoni és bejárós tábor kombinációt, sokan még mindig 2 különböző és nem 1db összefüggő táborként tekintenek erre a megoldásra. Ezért! Jövőre új konstrukció, a már régebben is bevált 10 napos tábort szervezzük a haladó és középhaladó csoportok részére. Ebbe kicsit szűkebben, de azért belefér majd az az anyag, amit most, a két részből álló versenytánc táborban sikerült megtanítani. A tábor végén végzett rövid teszt is ezt támasztja alá, hogy mindenki szívesen maradt volna még 3 napot, csak ne kelljen még haza menni.

Az új táncokat azért nem minden táncosnak sikerült egyformán jól megtanulni ( különösen a paso-doble volt éhgyomorra egy kicsit erősebb ) ezért mindjárt szeptemberben, felzárkóztató-ismétlő órák lesznek szombat délelőttönként, hogy aki lemaradt, vagy nem értett valamit, be tudja pótolni. Itt azok a táncosok is meg tudják tanulni az új táncokat, akik hiányoztak a táborból.

Szeptemberben ugyanis tele leszünk fellépéssel és én már azt szeretném, ha az új sorokat látná mindenki a színpadon.

A tanévkezdésig mi pihenni megyünk egy hétre, hogy szeptember 1-től minden újra a régi kerékvágásban haladjon tovább. Órarend változás nem lesz, de a versenyző csoportnak szeretnénk több gyakorlási lehetőséget és még koncentráltabb felkészülési lehetőséget biztosítani, ezért itt új időpontokkal egészül ki az órarend. A nyári táborban a standard órák háttérbe szorultak, de ősztől újra táncolunk péntekenként, szóval: fiúk a fehér inget és a nyakkendőt, lányok a hosszú szoknyát ne pakoljátok túl mélyen a szekrénybe, mert szükség lesz rá!

Aki tud, még pihenjen szeptember előtt, mert hajtós tanév elé nézünk!

2008. július 30. szerda:

A tábori vetélkedő az egész csapatot teljes lázban tartja, legalább olyan fontosak táncosoknak a próbatételek mint maga az  edzés. Már túl vagyunk egy strand röplabda bajnokságon, egy kajak versenyen, egy vizlabda csatán és a strand ping-pong mérkőzésen. A táncok közül eddig kész a jive és a samba. A táncosok nagyon egymásra találtak ebben a sok közösen átélt versenyben. Nagyon jó csapat alakult ki. Az esti őrség feladataiért komoly vetélkedés folyik, de a lányok közül Császár Angelika olyan profi módon végezte az őrséggel járó feladatokat, hogy az ő napján 10.15kor mindenki ágyban volt és egy pisszenést is alig lehetett hallani. Az 5 napos tábor ugyan most rövidnek tűnik, de sokan mondták, hogy jövőre a 7 napos táborba szeretnének jönni.

Holnap hazautazunk, de a tábor folytatódik a váci bejárós résszel, szóval a tánc nem áll meg, megy minden tovább teljes lendülettel.

2008. július 28. hétfő:

Tegnap megérkeztünk 25 táncossal az 5 napos 1. balatoni táborba. Ahhoz képest, hogy egész múlt héten az időjárás, egy szomorú október végi héthez volt hasonló, most süt a nap és nyoma sincs az "októberi fagyoknak".

De mégis: a víz kb. 18-19 C-os. Ez viszont tegnap alig tartott vissza pár lányt, hogy bemerészkedjenek, a többiek és velük együtt én is, kicsit sziszegve, de megkóstoltuk a Balatont!

A mai nap már teljes gőzzel folyt a táncpróba, most, hogy még mindenki friss, mindjárt a legtöbb energiát felemésztő táncot a jive-ot tanultuk meg. Eddig a táborokban a jive mindig a végére maradt, nemegyszer már alig jutott rá idő, de ebben az évben minden csoport először jive-ot tanul és csak utána a többit, végére hagyva a rumbát.

A táborban a régi hagyományokat követve készítünk táboros videót, amit a szerkesztés után megnézhettek dvd-n és természetesen rengeteg kép is készül, ami itt a honlapon lesz látható.

Újdonság, hogy a szobák között az első naptól vetélkedőt tartunk. Tegnap a vicces bemutatkozás, a ping-pong és az activity volt a feladat, ma a szobák közötti rendrakási-tisztasági verseny, a vizibicikli csata, a strandröplabda és a tengó bajnokságban kell helyt állniuk a csapatoknak.

Táncból egyenlőre még nem rendezünk versenyt, ezt a tábor utolsó napjára, a végső "csatára" tartogatjuk.

A táborból a blog rendszeresen jelentkezik, ugyanis Ádámka most nincs itt velünk, ( otthon maradt a Mamával ) ezért kicsit több idő jut az írásra. ( Hiányzol nagyon Ádi, de ez az aktív élet ami a táborban van, még nem Neked való! )

2008. július 5. szombat:

Marx Tominak és Dórikának új C osztályos sorokat állítok össze. Mindig amikor a kezembe kell venni az MTASZ szabályzatot, az az érzésem, hogy a "törvénykönyv" nem a táncosok fejlődését szolgálja, hanem csak szabályok közé próbál szorítani egy olyan műfajt, ami csak korlátok nélkül életképes. Elmagyarázom:

A versenyzés a D osztálytól a B-ig legtöbbször egy gyerekkoron át tart. Mire felkerül a páros az ún. magasabb osztályba, elméletileg ugyan 12 évtől lehetséges, de a gyakorlatban leginkább 16 évtől, addigra már kellőképpen "kockafejű" lett, hogy azután lehessen rettegni a B osztálytól.

Arról van iszó, hogy az egész D-C osztályt a lépéshatárnak megfelelő koreográfiák szerint kell táncolni, azaz cha chában 35, sambában 42, rumbában 36, pasoban 34, jiveban 28 figurából élsz egész D-C-s életedben. Ennek persze legalább az 1/3-a tánciskolás szintű alaplépés, azaz marad átlagosan tánconként 23 figura, ami használható. Mondok egy példát: Van egy gyerek, aki tehetséges rajzban és beiratják egy Művészeti képzésre. 1-2-3 évben nem szabad mást rajzolni csak kört, kockát, téglalapot és háromszöget, de amikor elkezdi a 4. osztályt elvárják tőle, hogy úgy fessen mint Salvador Dali, lelógó-szétfolyó órákat a teljes művészi szabadságot használja ki és legyen kreatív.

Ezzel csak az a baj, hogy éveken át rutin feladatok elvégzésére volt rákényszerítve. Az átállásra semmilyen szervezett program nincs, a szabálytengerből úgy kell átlépni a szabadságba, hogy tegnap még minden nagyos-komoly dolog tilos volt, de ma már mindent szabad!

A táncversenyekre visszatérve, minden pontszerzőn ott a döntnök, a táncosok hóhéra, akinek az a feladata, hogy a lázadókat, akik akár egy kis lépéssel igyekeznek kibújni a törvény alól, jól megbüntesse. Én értem: szabályok nélkül minden rendszer összeomlik és kaotikus helyzetek sokasága áll elő. De had legyen már egy kis szabadságom, amikor C osztályos felnőtt sorokat állítok össze, ne ugyanabból az anyagból kelljen dolgozni egy 18 évessel, mint egy 10 évessel. Ha már szabályokat csinálunk legyen benne fantázia is, az sem zavar, ha 10.000 db van belőle, de legyen választék. Tényleg lehessen egy életkor és tudásszintnek megfelelő koregráfiát összeállítani és ne mindenkinek ugyanazt a 23 figurát táncolni.

A megoldás: kell egy no limit versenyfajta a D-C-s mezőnynek. Mint a texasi nincs felső határ a pókerban. Azaz figurakorlát nélküli versenyzés az alacsonyabb osztályokban azért, hogy ne kelljen mindenkinek azon sírni, hogy nem tudok magas osztályos versenyt rendezni, mert alig van induló. Azért van alig induló, mert az átállás a B osztályra legalább 1év, még úgy is, hogy a C osztály közben elkezdődik a felkészülés.

A no-limit versenyek színt hoznának a D-C osztályok kocka világába és lecsökkentenék a szerintem egyre inkább elterjedő robot táncos képzést, különösen a Junior korcsoportban.

Miután mi a következő tánciskolás versenyt október elején fogjuk megrendezni, még arra is lehetőséget biztosítunk, hogy az első no-limit verseny a mi rendezésünkben valósuljon meg.

2008. június 7. szombat:

Már milyen régóta tervezzük, hogy az egész egyesület különbusszal elutazik a Savariát megnézni! De a mostani évben mégsem ez lesz  nyár kezdetén a program. Minden tanév lezárása eddig egy kicsit másképp történt. Tavaly táncverseny volt, előtte buszos kirándulás az állatkertbe, de idén újra teremtünk egy régi hagyományt:

Június 19-én csütörtökön 18 órától Miamis Bulit tartunk!

Utoljára karácsonykor volt buli a táncosoknak, áprilisban Practise Night a felnőtt csoportnak, itt az idő, hogy újra kirúgjunk a hámból! A buli persze jó programokkal még tovább fokozható. Csütörtök este összeült a kreatív stáb: Betti, Móni, Tomi és én. Kitaláltuk az első 15 feladatot. Egyet el is árulok: minden csapatból egy fiúnak lány ruhában ki kell menni az utcára és elénekelni a süss fel nap című dalocskát. Akire több járókelő figyel oda, annak a csapata több pontot kap. A játékokat csapatos formában fogjuk játszani, azaz 5-8 fős csoportok vetélkednek egymással. Egyenlőre ennyit, de még írok a buliról!

2008. május 12. hétfő: A táncverseny megrendezése elég sok munkával jár

Ezt eddig is tudtam, de csinálni mégis más. Olyasmi, mint amikor elkezded megmászni azt a hegyet, ami lentről nem is tűnt olyan nagynak, viszont a felénél járva már lóg a nyelved. De mit tesz ilyenkor egy sportember? Megy tovább és a végén megmássza a hegyet, mert amikor felér a csúcsra, az kárpótol mindenért!

Így csinálom most én is, ezért a versenyt előtti időszak, :a Hajrá lesz! Minden erőmmel azon leszek, hogy egy díjakban, ajándékokban gazdag, szép és színvonalas versenyt rendezzünk!

2008. április 3. csütörtök:  Hogy kell "felnőtt" módjára kilépni egy kapcsolatból?

Túl sok kapcsolat végződik szakítással, táncon belül és kívül is. A házasságoknak csaknem a fele ér véget szakítással, az együttéléseknek pedig a 70%-a. Iszonyú szám! Miért van ez és hogyan kell kezelni?

A táncos kapcsolat nem különbözik a normál párkapcsolattól, ifjúsági és felnőtt korú táncosoknál gyakran össze is kapcsolódik a magánélettel, tehát duplán fontos megérteni milyen "veszélyek" leselkednek a táncosokra.

Nézzük először az okot: a szakemberek egybehangzó véleménye szerint, azért szűnik meg ennyi kapcsolat, mert a túlfeszített tempó miatt: hajtás az iskolában, vagy a munkahelyen, az emberek többsége önkizsákmányoló életmódot folytat, azaz erőn felül teljesít. Állandó stresszben tart az iskola, a tanárok, vagy éppen a szülők, ezért amikor a táncban a legcsekélyebb probléma felmerül, nagyon könnyen elpattan a cérna és az összegyűlt lavina, rázúdul a párra és ők borítják tovább egymásra. Mert a feszültséget ki kell adni, az elfojtott indulatok megbetegítik a testet és a lelket.

Mi a megoldás? Az idő! Az az idő amit rá kell szánni, hogy megbeszéljetek dolgokat még mielőtt a gondok olyan szintre halmozódnak fel, amit már nem tudtok kezelni, hogy pontosan tisztában legyen mindenki azzal, mit szeretne a másik és ha kell, akkor egy kicsit engedni kell. A tánc mint minden mozgás egyébként is oldja a feszültséget, nemcsak a fizikai terhelés miatt, de a zene is sokat segít.

De ha már elpattant a cérna, akkor nehéz újra megkötni! A mi egyesületünkben is volt most egy nagy port kavart szakítás de ez sem ment gond nélkül. Az első reakció, amikor valakivel közlik, hogy nem táncolunk többet tovább, a meglepődés, amit azonnal követ a féltékenység és a félelem, majd a harag, a felindulás és a bosszúvágy. Ha nekem rossz, legyen rossz neki is és mindenkinek aki ebben a helyzetben mellé áll.

Dögöljön meg a szomszéd lova is ( micsoda csúnya hozzáállás )

Hogy kell máshogy csinálni? úgy, hogy sehogy!

Van egy technika, úgy hívják az elengedés művészete. Nagyon hasonlít ahhoz, mint amikor hivatalosan halottnak nyilvánítunk valamit. Nem akarok morbid lenni, mert a példa nagyon erős, de a lényeg: kilépett az életedből, más utakon jár, már nem tartoztok össze, engedd el, hagy járja a saját útját. Nem könnyű megcsinálni, mert belűlről támadnak az indulatok és a könnyebb út a nehezebb: hagyni, hogy elöntsék a fejedet, de ha elengeded, megnyugodnak az érzelmek is!

"Addig is ... ne csak olvasd, csináld is!" W.G.

2008. március 7. péntek: Hogy készülnek a robot táncosok?

Én magam is meglepődöm milyen ritkán írok a Blogba, de mostantól igyekszem csipkedni magam, mert téma van bőven. A Bp. Bajnokság után komolyan el kellett gondolkodnom, hogy milyen irányt vett az utóbbi időben az alacsonyabb osztályos junior 1 és junior 2-es pontszerző mezőny. Úgy tűnik a versenyt a droidok nyerik a tehetségesekkel szemben. Meg kell magyaráznom mit jelent ez: A droidok azok a táncosok, akiket szívós kemény kiképzéssel, táncoló gépekké neveltek, pontos zenei ritmikával, gyors mozdulatokkal és kifeszített végtagokkal. A táncukban azonban kevés a finomság  az esztétika, a tehetségük, ha ezt ennek lehet nevezni a 100%-osan megtanult dolgokra összpontosul, és azt jó droid módjára meg is csinálják.

Nézzük az ellenpéldát. A igazi tehetséget nehezen lehet szavakba önteni, egy olyan mozgás amit a szem szépnek lát: a lányok a maguk módján nőies mozdulatokkal ( ez még csak a 12-14 éves korosztály! de ennek ellenére mégis! ) a fiúk pedig a férfias irányba tartó mozdulatokkal, de persze mint minden művész lélek, kisebb technikai hibákkal, kevésbé kemény ritmikával, de összességében: ha a tánc esztétikai sport, az én szememnek sokkal szebben.

Nos a harcot manapság a droidok nyerik. A tehetségek szomorúan állnak a dobogó szélén, vagy a döntőből kimaradva és sokan nem értik miért? Legyenek ők is droidok? Ez lenne a megoldás? Az aki ott áll a dobogón nem táncol jobban mint én, vagy mégis?

A junior korcsoport pontozása nem kis feladat. A hagyományos férfi női szerepek melyek az ifjúsági és felnőtt korcsoportban már vállalhatóak, itt még nem. Ezt pótolja a robot technika. A marxista dialektika eredmény centrikus, de eddig a táncról sokan mást gondoltak. Az erő elve gyűrűzik lefele az alacsonyabb osztályok felé?

Nézzük ki is a jó droid alapanyag, mert ez sem lesz akárkiből: Legyen erős a monotónia tűrése, mert itt bizony nagyon sokszor kell végigfuttatni a programot. Legyen alázatos, mert a cél az elején még nem látszik, csak a végén derül ki, hogy milyen lett a robot. És kellenek ehhez vakon buzgó szülők, akiket csak egyetlen dolog éltet, a gyereket minden áron a dobogón szeretnék látni. Nem túl szép jövőkép a jelen kezdő táncosainak, igaz?

Mi a megoldás?

Vannak sportágak (én a teniszben találkoztam ilyennel ) ahol a junior korú gyerekeket nem versenyeztetik, csak maximum fél vagy egy évben egyszer. Az ok, hogy túl hamar kellene őket csúcsra járatni és a gyerekek még a felnőtt kor előtt kiégnek, pont akkorra, amikor a testük eléri azt a fejlődési szintet, ahol a legjobban terhelhető. Addig is vannak edzések, fejlesztik őket a koruknak megfelelően, de versenyzés nincs, csak alig-alig.

Talán a táncban is megfigyelhető lesz egy ilyen edzéselmélet, ami pont olyan mint amikor a kisgyereket még visszatartják az óvodába, az iskolás kor ellenére is, had legyen még egy évig boldog gyerek. A pszichológia is ismer módszereket, amivel sokkal nagyobb eredményt lehet kipréselni az iskolás gyerekekből a tanuláshoz, de minek? Attól boldogabb lesz? Nem!

Sokat olvasok egy Popper Péter nevű ismert pszichiátertől, aki a folyamatos "csinálás" helyett a "nem csinálás" előnyeit dicsőíti és amiről mi beszélünk a táncban: a versenyzésről ebben korcsoportban, a pontszerző kategóriában, azt hiszem megmentene jónéhány tehetséget, akik csak később érnek majd be, de most elvéreznek a droid háborúban.

2008. január 27. vasárnap: A félelemmel szembenézni nehéz dolog

A versenyzés és a versenyek terén mintha némi gond lenne.

Nem múlik el úgy nap, hogy a postafiókban ne landolna egy mail, versenykiírás változásról vagy nevezési határidő módosításról. Ezen a hétvégén még egy váci verseny is elmaradt, erről azonban nem jött e-mail. ( Pedig 3 párunk is indult volna! ) Úgy tűnik mintha a versenyzés iránti kedv és lelkesedéssel gondok lennének, nem a Miamiban, hanem inkább országos szinten. Az már mindenképp rossz előjel, ha a Bp. Bajnokságot évek óta rendező Benkő Zsófia felhív, mondjuk meg, hogy mennyi versenyzőt fogunk nevezni 2 hét múlva, mert ha kevés lesz a nevezés akkor csak egy napos lesz a verseny.

A másik ilyen furcsaság, ami számomra eddig ismeretlen volt, hogy a táncórákra járó gyerekek nem akarnak fellépni. Mostanáig az összes nagy létszámú csoport azért indult el, mert a gyerekek láttak minket egy fellépésen táncolni és ott kaptak kedvet a tánchoz. Ők is úgy akarnak táncolni, mint a fellépők, ők is színpadra szeretnének lépni.
Most viszont meglepődbe tapasztaltam, hogy két csoport is szinte "kötelező" problémaként élte meg a fellépést.

 Gyerekek! Táncolni és fellépni jó dolog!

A versenyzéssel és a fellépéssel kapcsolatos aggodalmakra, had reagáljak egy idézettel:

" A vereség nem a legrosszabb kudarc. Az igazi kudarc, ha meg sem próbáltad! "

2007. december 20. csütörtök

Az ígértekhez képest kisebb késéssel, de folytatódik tovább a napló.

Nem lehet elsiklani a táncban mérföldkőnek számító esemény mellett, hogy Magyar páros lett a világbajnok 2007. év végén megrendezett latin amatőr VB-n.

Gratulálok Melinda és Maurizio!

Régebben olvastam egy cikket arról, hogy miért is fontos az élsport még akkor is, ha az egészséget a hobbi sporttal sokkal jobban meg lehet őrizni, mint az élsporttal.

Amikor Boris Becker Wimbledonban kupát nyert, Németországban teniszláz tört ki.
Ha nálunk egy páros megnyeri az amatőr VB-t, az még "nem elég nagy" esemény, hogy egy kétsoros cikknél többet érdemeljen. De ha a Szombat esti lázből valaki fordítva kötötte meg a cipőjét, vagy a Csillag születikből az egyik szereplő a konyhában elesett, mert csúszós volt a kő, az összes bulvárlap címlapon hozza.

Ezért én is missziómnak tekintem, hogy a kiemelkedő sportsikereket minél többen megtudják.

2007. december 9. vasárnap

A most induló Blog, a korábbi fórum helyett egy olvasmányosabb, gyakrabban frissülő, az Egyesület életét bemutató személyes vélemény lesz.

Tegnap a felnőtt táncosainkkal buliban voltunk ( persze nem először ) Bp-en a Cafe Puerto latin és nosztalgia partyján a Moulin Rouge-ban.
Mindenki jól, vagy talán még annál is jobban érezte magát és egy régi dolog jutott az eszembe, amikor még a Hornosban voltak a táncpróbák.

A tánctanítás a versenyzés és a fellépés mellett, legalább ennyire fontos a lazítás és a "haszontalanul" együtt töltött idő.
A Hornosban egy szabadabb világban, amikor nem kellett más csoportok órabeosztásához igazodnunk, sem kötött nyitási és zárási időkhöz, szabadon rendezhettünk Miamis bulikat, amit mindenki szeretett.
Nagyon sokan, pont egy ilyen Miamis Party után iratkoztak be táncolni, tehát még reklámnak is nagyon hasznos volt.
Amiről a mostani gondolatok szólnak, ehhez kapcsolódik, de nem a régi idők visszasírása.

Rajtunk kívül más egyesületekben is folyik latin tánctanítás.
De miért itt táncolnak a legtöbben?

Azért mert nem egy versenyistállót akarunk működtetni, ahol a tánctanulás egyetlen célja az eredményszerzés, "önmagam" de azért leginkább mások legyőzése, hanem egy ennél sokkal fontosabb: a tánc és a társaság szeretete.
Mert amikor elkezded ez a sportot, nem a versenyeredmények motiválnak leginkább.
Jó a zene, tetszik a mozgás, vidám a csapat, kellemesek az órák.

Ez a lényeg!

Szinte mindenki tudja, akármilyen komolyan foglalkozik is versenyzéssel, a legtöbb táncosnak nem ez lesz az élete, nem "ebből fog megélni", ezért nem is szabad vérre menően csinálni.
Nem a versenyzés ellen szeretnék kampányolni.
A versenyzés kell, mert az élsport mozgatja a tömegsportot, hanem az mellett, hogy legyen élet a táncórán kívül is!
Ezért szervezzük a mostani Téli Buli Tábort, aminek részleteiről rövidesen írok!

Ez az első Blog jegyzet, de sorrendben az utolsó, mert a friss tartalom mindig a lap tetejére kerül.

Most, hogy végigolvastad abban bízom, egy gondolattal megint gazdagabb lettél.

Miami Sporttánc Egyesület
Igar Beatrix és Igar Tibor
A Tánc és a Társaság Szeretete.